Ma korán indult a nap , ahhoz képest, hogy későn feküdtem :), már éjfél is elmúlt, mire letudtam hunyni a szememet...elég sokat jártak a gondolataim.....
...., de reggel 6kor felébredtem , kinéztem az ablakon, felöltöztem és elmentem futni! :) - igaz , még csak 15-20 percet tudok, de már nekem az is valami :)
Hihetetlen jó érzéssel töltött el, bár még sötét volt, és fent volt a hold, de már picit "pirkadt", csicseregtek a madarak, nyugodtak voltak az utcák.....és én csak róttam a "köröket", közben pedig gondolkoztam :)
Több dolgon is járt a fejem, de az első az volt, hogy sok idő után először tudom megszállott módjára csinálni ezt az egészet, és érzem azt, hogy kitartóbb vagyok, mint valaha....egy nagyon jó gyerekkori barátnőm ajánlotta, hogy dugjam el a mérleget jó mélyen az ágy alá, és ne is "kínozzam azzal magamat", hogy ráállok, mert semmi értelme...,csak esetleg a kedvemet venné el...hiszen nem a kg-k alapján kell mérni a fogyást...úgy is cm-be mozdul meg először, ill. amúgy is észre fogom venni azt, ahogy átalakul a testem, ill. a ruhák majd máshogy állnak, de időt kell adni magamnak. Ő 2 hónap alatt nagyon kemény updat rendszerrel fogyott 15 kg-t.., úgy, hogy nem volt ideje mozogni, mert van három gyereke...és velük van otthon, de a kaját nagyon betartotta.....most iszonyú csinos (azóta még lefogyott 10 kg-t) és Ő a példaképem :) Az Ő biztatásai és szavai IS segítettek idáig eljutni! :)
ÚGYHOGY VIGYÁZZATOK , NYÁRRA BOMBA NŐ LESZEK...JÖVÖÖÖÖÖK! :)
Tényleg a futás az egyik olyan tevékenység, ami közben a legjobban lehet gondolkozni! :)
Végig ment az agyamon az a gondolatsor, hogy idáig vajon miért nem volt elég erőm ahhoz, hogy teljes odaadással és figyelemmel csináljam ezt az egészet....aztán végül is rájöttem és megértettem, hogy a fő ok az volt, hogy hagytam, hogy mindenféle negatív dolog elvonja a figyelmemet.
Egy férj, aki mióta meghíztam, "kiszállt" az életemből...és bármennyire is kaparnék most már a fogyokúra után, a hátam mögött "csinál olyan dolgokat", aminek nem feltétlenül örülnék...s talán itt nem konkrétan a csajozásra gondolok, mert azt nem tudhatom, mindenesetre totál lélek és önbizalom romboló 6 éven vagyok túl.....
Egy pasi az életembe, aki szeret, és szeretne is, de éppenséggel olyanok a körülmények, hogy esélyem nem lenne vele egy normális és békés életre, a háttér miatt.....nagyon kikészít ez már jó ideje...
S talán az is baj volt, hogy görcsösen kapaszkodtam a boldogságba, ,hogy legyen valaki, aki szeret, aki átölel és akivel megoszthatom a mindennapjaimat...., de rájöttem, hogy minél jobban kapaszkodom annál jobban nem megy, és miközbe ezt teszem, észre sem veszem a körülöttem lévő lehetőségeket......itt gondolok sok mindenre....., mert elvonja a figyelmemet a stressz, az idegesség, a másoknak való megfelelni "akariság" (miközben nekik kéne változniuk)......
A lényeg, hogy muszáj volt ráébrednem, hogy én csináltam idáig rosszul a dolgaimat, és talán ez vonzotta be a sok negatívumot is, ami "körülölelt" eddig..., de innentől másképpen lesz!
....hiszen alapból örülni kell, hogy van egy csodás kisfiam, ő az élet ajándéka ;), vannak csodás szüleim és barátaim, és imádom a munkámat..... :)
....hiszen alapból örülni kell, hogy van egy csodás kisfiam, ő az élet ajándéka ;), vannak csodás szüleim és barátaim, és imádom a munkámat..... :)
Szokták mondani az okosok :), hogy soha nem késő újrakezdeni......, viszont az élet rövid!
Azt hiszem ezzel el is mondtam mindent! :)
Most megyek reggelizem valamit, aztán végiggondolom, hogy hogyan is legyen a mai napom! :)
Puszi és szép napot mindenkinek!
Melinda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése