Nekem a 25 volt a fordulópont..most már valahogy meg sem kottyan....
Van egy 3,5 éves kisfiam, akinek nagyon boldog anyukája vagyok...Ő az első csoda az életemben :)
Munkámat tekintve egy multicégnél dolgozom, ahol szeretek, hiszen jó a társaság, a munka is...immáron már 8 hónapja boldogítom a munkatársaimat :). 5 éves korom óta énekelek, ami mindig vigaszt jelent, hogy ha szomorú vagyok és mindig kitudom fejezni vele azt is, hogy ha boldog, szerelmes (ami nagyon ritka :)), vagy pedig bármilyen köztes érzelmi állapot uralkodik rajtam.Nagyon fontos számomra a család és a barátok, akik nagyon központi szerepet töltenek be az életembe.Elég sok iskolát elvégeztem, mindenbe belekezdtem, de be is fejeztem :), ami érdekelt.
Akár hiszitek, akár nem, voltam 56 kg-s...igen-igen ez én vagyok :)
...és voltam 72-74 is, amivel szintén nagyon jól éreztem még magamat:
Sajnos aztán azzá lettem, aki ma vagyok (ezt láthatjátok a tv-felvételeken), de nagyon sokat romlott a belső harmóniám önmagammal, a környezetemhez való viszonyulás, stb. bennem. Tudom azt, hogy honnan jöttem és hová tartok...és remélem az is , sőt biztos elfogom érni, ami a végcélom.
Egyenlőre ennyit rólam.....:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése