Ma de-t, kijöttünk a kisfiammal, édesanyámékhoz Érdre, már nagyon hiányoztak, mert két hete nem találkoztunk.
Nagyon szeretem Őket, itt érzem, érezzük magunkat igazán családban!Annyi szeretet, ami itt körülvesz minket, mondhatjuk szeretet tenger, mi csak úszunk, lubickolunk benne, vasárnap estig...próbálunk belőle fetöltődni és táplálkozni, és ahogyan csak tudjuk, mi is "úsztatni őket benne :)".
Anyukám húslevest csinált, de természetesen az update kajámat is magammal hoztam.
Ma nem tervezek nagy kaliberű mozgásokat, mivel "nőnapok vannak", és a pocim eléggé fáj, úgyhogy sétával mozgatom meg a testrészeimet, a családommal együtt.
Anyukámról tudni kell , hogy a legfőbb kritikusom, és egyben a legjobb barátnőm is, éppen ezért esett jól az, hogy a következő képen észrevételezte, mikor beléptem az ajtón: "Tyűha, hol a régi lányom?Ez igen...szépen haladsz...." majd apum is csatlakozva hozzá, megöleltek, megpusziltak, majd közölték: "Nagyon büszkék vagyunk rád!" - a lelkemnek ezek a szavak gyógyírként hatottak, az elmúlt időben ért minden sérelemért.
Apukám egyből hozta a telefont és lefényképezett, úgyhogy felrakom ide ezen képeket :) :
Most megyek is sétálni :), kívánok nektek további csodás hétvégét, teljen olyan jól legalább, ahogy nekem!
Puszillak titeket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése